...és akkor hirtelen megváltozott minden...
Az álmok törekvésekké nőttek, a törekvések küzdelmekké, a küzdelmek élménnyekké, az élmények sikerekké,a sikerek pedig valósággá formálták az álmokat.
...de nem volt elég bátorsága...
Elkezdte hallani a hazug szavakat, majd hinni és végül felfedezni ezeket önnön valóságában. "Honnan származik a félelem, a bizonytalanság? Belőlünk vagy a világ adja?"
...szilánkokra hullott...
Elbukott. Nem váltak igazzá a hazugságok, de feladta, mert ő igaznak vélte őket.
...értéktelenné vált...
Mert annak tartotta magát. Nem hallott mást, csak azokat a hangokat, amik végül a fényből félhomályt, a félhomályból pedig sötétséget formáltak. Hitetlenné vált. Nem hitt önmagában. Ekkor leveszett.
...mégsem adta fel...
Több sebből vérzett már, amikor úgy döntött élni akar. A ragaszkodás egyik különös példája, mikor nem is az élethez, sokkal inkább a múlthoz ragaszkodott. Vissza akarta kapni mindazt, amitől hagyta, hogy megfosszák.
...megsüketült...
Megszólalt. Hangosabban, mint korábban bármikor. Hogy mindenki hallja. De legfőképpen, hogy sajátmaga hallja. Aztán két tenyerét a füleire tapasztotta. Többé nem akarta hallani őket.
...egy álmot követett...
Hátrahagyta. Nem érdekelte. Nem hallgatta meg. Nem válaszolt. Nem hitt. Nem sírt. És nem nevetett. Csak kutatott. Valami után. Valami után, ami ő lehetett egykoron. Aztán elindult egy halvány lábnyomot követve.
...és akkor lassan megváltozott minden...
A hibák tapasztalatokká finomultak, a könnyek verejtékre cserélődtek, a munkából gyümölcs érlelődött, a múlt belecsiszolódott a jelenbe, a jelen kövezni kezdte a jövő útját, a jövő pedig visszakanyarodott a kezdetekhez.
...valami végleg megváltozott...
Nem akart hallani többé. Nem akart megfelelni többé. Senkinek. És mégis megfelelt. Talán voltak akinek nem. De ezt ő nem hallhatta. Hiszen már régen megtanulta a süketség művészetét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése