Építek egy várat, mindennapi csodákból. Lépésről lépésre összegyúrva a boldogság homokszemcséit, mert csak így lehet. Nagy dolgoknak élni: várni a Lottó ötöst, hogy boldog lehess, vagy egy herceget, a szőkét, mert elvisz és jó lesz, mint a mesében.. De mint tudjuk "...a Lottó ötös megint az Ördögé" és várhatod a herceget a toronyban, mert talán eljön, de tényleg évekig egy torony falait akarod nézni?! Eddigi földi pályafutásom alatt azt tapasztaltam, hogy igazán boldog elsősorban nem akkor voltam, mikor valami óriási, egetrengető dolog történt velem, hanem hétköznapi helyzetekben, pillanatokban találtam meg a boldogság érzését:
Hűs nyári hajnalok barátokkal fagyoskodva, kezünkben egy-egy bögre forró kakaó, fölöttünk az ébredő napfény. Átrohanni az automata locsolók alatt éjjel, aztán vizesen nevetni a fűben fekve. Nézni az elsuhanó tájat a busz ablakából. Ősszel belevetődni a legnagyobb levélkupacokba. Hideg téli estén vizipipázni a lakótelepi játszótér kőpingpongasztalán, fél-idegenekkel miközben szakad a hó. Apró hóembert építeni és hónapokig bújtani a kollégium fagyasztójában. Fetrengeni a panelházak tövében lévő kis park selyesmfűszőnyegén, koratavasszal, elképesztve a városi embert. Kilyukasztott kupakú vizesflakonokkal, "vizipisztolyozni" mezitláb szaladva a fűben és a betonon. Sírva nevetni egy jóbaráttal. Éjjel a Dunaparton szülinapot ünnepelni ketten, egy csomag gumicukorral és tizenhét szál gyertyával. Ablakban ücsörögni.Csukott szemmel hanyattvágódni a Margit-szigeten és elmesélni egymásnak, ki mit lát lehúnyt szemhéja mögött: Epres fagyit eszünk, sodródva New York tömegével, aztán Párizsban vagyunk az Eiffel-toronynál, majd vadkacsákat etetünk a Central Parkban..., mindeközben az emberek csak két lehúnyt szemmel motyogó fiatalt látnak.
Belehuppanni ezekbe a varázsélményekbe és ha csak egyetlen pillanat, akkor azt az egyetlen pillanatot megélni a maga teljességében. Hiszen a boldogságot nem várni, vagy keresni kell, hanem észrevenni életünkben és megosztani másokkal!
Építek egy várat, mindennapi csodákból. Lépésről lépésre összegyúrva a boldogság homokszemcséit, mert csak így lehet. Nagy dolgoknak élni: várni a Lottó ötöst, hogy boldog lehess, vagy egy herceget, a szőkét, mert elvisz és jó lesz, mint a mesében.. De mint tudjuk "...a Lottó ötös megint az Ördögé" és várhatod a herceget a toronyban, mert talán eljön, de tényleg évekig egy torony falait akarod nézni?! Eddigi földi pályafutásom alatt azt tapasztaltam, hogy igazán boldog elsősorban nem akkor voltam, mikor valami óriási, egetrengető dolog történt velem, hanem hétköznapi helyzetekben, pillanatokban találtam meg a boldogság érzését:
