Gyönyörű vagy!

Ismét rendhagyó bejegyzéssel jelentkezem. Lassan már nem is számít rendhagyónak. Nem azért, mert mostanában nem születnek verseim vagy novelláim, csak a verseket most gyűjtögetem, mert december környékén ha összegyűlik annyi olvasható anyag, szeretnék kiadatni egy kötetet belőlük, ezért rejtegetem most az újonnan született kis karcolataimat. Novellát talán majd rakok fel a napokban, de nem ígérek semmit! Helyette megint picit "önfejlesztés" következik. Hiába, nem tudok elvonatkoztatni az életemben végbemenő eseményektől, ahogy senki sem. Elöljáróban felvázolnám, hogyan is viszonyulok én ehhez a szépség kérdéshez. Ha akadna olyan olvasóm, aki csak olvas, de nem ismer és nem látott még, elmondom mások szerint szép vagyok. Nem azért mondom mert akkora arcom van, vagy bármi. Nem vagyok egy csontkollekcíó, sem 178cm magas és nincs derékig érő dús szőke hajam sem, vagy bármi. Szőkének, ugyan szőke vagyok, de alig ütöm a 160cm-t, az alkatom pedig leginkább átlagos, sok munkával időnként vékonyabb. Ha kicsit odateszem magam, azért tudok olyan "tipikus széplány" lenni. Hányszor mondogattam: "Utálok szép lenni!", persze ez nem igaz. Akkor komolyan gondoltam, de szerintem mindenki szereti jól érezni magát a saját bőrében, kivétel nélkül. Amikor azt mondtam utálom ezt, azért volt, mert mérges voltam, amiért nem látnak túl ezen. Egyesek azért kezdeményeztek/akartak bevágódni nálam, mert megtetszettem és anélkül hogy megismertek volna, eldöntötték, nekik ennyi is elég. Másokat éppen ez rettentett el. Furcsán hangozhat, de két olyan fiúbarátom is van, akikkel több éves barátság után kisült, hogy tetszettünk egymásnak az elején, csak aztán én úgy vettem, hogy nem akarnak többet, miközben mindketten azért nem kezdeményeztek, mert, ahogyan mondták "Te olyan szép lány vagy, nem gondoltam,hogy lett volna esélyem.". Múlt időben írom, de ezek a mai napig így vannak és engem mérhetetlenül dühít ez a hozzáállás. Persze első blikkre a külsőségek támpontot adnak, hogy valahova besoroljuk az adott személyt, de később nem árt eldobni ezt a mankót, mert ha megmaradunk a kezdeti ítéletünknél elszalaszthatunk életre szóló barátságokat, lelki rokonságokat vagy szerelmeket is. Butaság! Kevés olyan ember van, sőt talán nincs is, aki mindig minden helyzetben elégedett lenne önmagával, akár kívül, akár belül. Én rengeteget küszködök a súlyommal, holott nincs rajtam felesleg, átlag vagyok. Reggelente gombóc fejem van, az amúgy is vastag ajkaim kétszer akkorák a szemeim meg incifincik, a hajam pedig... Haj.. Ugyan kérlek! Viszont akármikor is mesélem ezt, senki sem hiszi el. Sőt! Ha látnak is ilyenkor, semmi tragikusat nem vesznek észre, csak egy álmos,kócos lányt látnak. Az emberek hajlamosak mindent fölnagyítani és túldramatizálni, ha önmagukról van szó és mindig a másik szebb, karcsúbb stb. Nem! Elsősorban szeresd magadat! Az összes hibáddal együtt. Igenis ezek a hibák tesznek különlegessé. Én így barátkoztam meg magammal. Nem akartam tömeg lenni és észrevettem mi az ami megkülönböztet a "tipikus széptől", ami tulajdonképpen nem is létezik. A 178cm magas gyönyörű lányok is találnak magukban kivetnivalót, legtöbbször épp azt, amit mások gyönyörűnek látnak bennük. Nem kell tökéletesnek lenned ahhoz,hogy magabiztos legyél! Az egyetlen titok, hogy szeresd és fogadd el magad úgy ahogy vagy. Törekedhetsz a szépségre, hogy legyél ápolt, ha jól esik sminkelj, csináld meg a hajadat, tégy meg minden tőled telhetőt azért hogy szépnek érezd magad, aztán élvezd! Hidd el, hogy gyönyörű vagy és sugározd ezt az emberek felé. Ha nem érzed úgy,hogy feszengsz egy ruhában, ha nem akarsz elbújni az emberek elől, hanem legszívesebben kiáltanál "Hahó! Itt vagyok, nézzetek, ez vagyok én!", akkor ez szavak nélkül fog ordítani rólad és az emberek észrevesznek, megszólítanak, rád mosolyognak, vagy viszonozzák a te nyílt, őszinte tekintetedet és lám máris szebb a napod! Ha minden reggel szánsz időt magadra és reggel a kócos püffedt fejednek a tükörbe azt tudod mondani "Gyönyörű vagy, gyönyörű vagyok!", akkor ez az érzés megszilárdul benned és meglátod, mikor elindulsz otthonról, immár "harci díszben" még könnyebb lesz azt mondanod "Gyönyörű vagyok!" Napról napra egyre könnyebb lesz elhinned ezt és egyre többen veszik majd észre a változást, valószínűleg új ismerőseid száma is gyarapodni fog. Tehát:
1. Elfogadom és szeretem önmagam, kívül-belül a hibáimmal együtt, mert ezek tesznek különlegessé!
2. Minden tőlem telhetőt megteszek,hogy ápolt legyek és jól érezzem magam a bőrömben!
3. Írj bátran listát a jó és rossz belső és külső tulajdonságaidról, aztán nézd meg mi az amit szeretsz és azt hangsúlyozd. Ezek után vedd sorra a negatívumokat és mindegyiket próbáld pozitívvá tenni, nézd meg hogyan lehetne előnyt kovácsolni belőle. Ilyenkor sokat segítenek az őszinte barátok, akiknek talán épp az az anyajegy tetszik az arcodon, amit te gyűlölsz. Az ő szemükön keresztül még könnyebben láthatod, milyen csodálatos is vagy valójában!
4. Légy nyitott, őszinte és barátságos! Nyugodtan kezdeményezz, ismerkedj, nyújts segítséget és ne légy zavarban. Néha egyetlen bátorító mosollyal máris sokat tettél! Sokan félnek még ennyit is adni, te ne légy ilyen! Minél jobban szereted önmagad, annál több szeretet lesz benned amit megoszthatsz!
5. Tégy különbséget vélemény és vélemény között. Ne vegyél mindent készpénznek és ne hagyd,hogy egy-két negatív kritika elbizonytalanítson! Válogasd meg, kinek a szavára adsz. Ők szólni fognak, amikor szükséged van rá és nem irigységből, hanem azért,hogy megvédjenek és segítsenek neked! Jól gondold át kik ezek az emberek, kikre hallgatsz! (Nekem első számú ilyen az anyukám, ő mindig megmondja őszintén, hogy mi jó és mi nem). Fontos,hogy ne sértődj meg ilyenkor, hiszen neked is jó, ha objektív visszajelzést kapsz és nem is csinálsz hülyét magadból ;)
... és végül:
Az egész egyetlen mondattal kezdődik minden reggel: "Gyönyörű vagyok!"
Inspiráló zene :)

Varázsoljatok!

Amit tegnap még írni akartam ma már nem akarom! Helyette ismét egy rendhagyó bejegyzéssel leplek meg benneteket, talán nyitok is majd egy másik blogot az ilyesmiknek, mert így a sok novella és vers között kicsit kikandikálnak az effélék, bár kitudja! (: Bele is csapnék:
Észrevettétek, hogy ha azt mondjátok jókedvetek van, rögtön jön a kérdés: "Miért??" Nem azért, de spontán jókedv nincs vagy mi a szösz? Rájöttem,hogy pici koromban, mikor fönn a Svábhegyi gyermekkórházban toboroztam a kis betegeket magam köré, olyan varázslatot tudtam, amit majdnem elfelejtettem mostanra. Hangsúlyozom MAJDNEM! Szóval megpróbálom megosztani veletek és az sem árt ha én magam is lejegyzem, nehogy megint elveszítsem a varázshatalmamat!  ;)
Mindennek az alapja kicsi szöszbogaraim a belső napfény. Ha pici lelketekben nincsenek esőfelhők meg tócsák, helyette tiszta kék ég és ragyogó napsütés van, akkor idekint is elkerülnek majd a felhők. Fel lehet hördülni, hogy a pozitív gondolkodást már előttem is feltalálták és azért könnyű mondani ha épp jó passzban vagy, de tudjátok mit?!  Semmit nem adnak ingyen. Abban meg mégis mi lenne a pozitív gondolkodás, hogy körülötted minden jó és akkor még úgy is gondolkodsz hozzá?! Nagy cucc, ami jó azt könnyű jónak látni! Persze elismerem, hogy történnek rossz dolgok az életben, ugyanakkor az élet nem áll meg és minden pillanat értékes, amikor boldog lehetnél!  Szóval az én jól bevált receptem erre: A kis rossz dolgon csak lépj át, amin nem tudsz átlépni arra pedig mindig legyen az 1-es szám a biztos mértéked: 1nap vagy 1hét, ennél többet semmilyen rossz dologra ne áldozz! Ha egy nap, akkor rendben egy napig sírj, ne egyél, ne igyál, vagy zabáld teli magad csokival, amilyen embertípus vagy, másnap kellj fel és ne gondolj többet az egészre!  Ha egy hét, akkor valószínűleg valami nagyobb rossz dolog történt, de ennél többet ne szánj rá akkor sem! Egy hét után már nem gyász, hanem önsajnálat, legyen ez kapcsolat, barátság vagy bármi. Hogy ezt az egy hetet, hogy osztod be, tőled függ, érezni fogod mire van szükséged. Szerintem az első három nap a belehalás időszaka, amikor senki ne menjen a közeledbe mert harapsz. Ezt lehetőleg kedvesen közöld embertársaiddal mert ha "Bazdd meg, nem érted, hogy hagyjál már békén a faszomba?!" típusú mondatokkal próbálkozol, lehet -ki tudja miért- nem veszik majd jó néven :D Tehát 3nap. Negyedik napra jó esetben anyukád még felismer, rosszabb esetben már ő sem. Na, itt kapjál észbe és tedd fel a következő fontos kérdéseket:
1.Mióta bőgök egyhuzamban?
2.Mikor fürödtem/mostam hajat/váltottam ruhát/ettem/aludtam utoljára?
3.Mi bajom van tulajdonképpen?
Jó esetben a hármas számú kérdésnél kénytelen vagy töprengeni, de minimum rádöbbensz, hogy oké és jogos de már nem fáj annyira és ezt nem csinálhatod tovább. Szóval ezen a ponton, a negyedik napon fogd magad és ülj be egy hatalmas kád forró vízbe, vagy állj be a zuhany alá, gyújtsál füstölőt, hallgass zenét, mindegy milyet csak ne szenvedőset! Tapasztalatom szerint legjobb a rokk, aminek üvöltheted a szövegét :D Okés, ha lehet moss hajat is, igen muszáj! Utána valami kényelmesbe öltözz, mindegy mi az, de legyen tiszta és illatos, valami otthoni, gondolom nem nagyon fogsz még kimozdulni! Egy orvosi igazolás csodákat tesz, nem árt időben beszerezni, a második nap környékén már bőven rosszabbul nézel ki mint kéne, adj hozzá lázat és van 7gyászoló napod ;) Még nem kell nagy tetteket véghez vinned és sírdogálhatsz is bátran, úgyis fogsz a 7nap eltelte után is néha, de az már más. Fogd magad és keress vicces filmeket, legjobbak az agyzsibbasztó baromságok, de tényleg! Feküdj be az ágyadba és egész nap csak a wc-ig menj ki. Lehetőleg egyél is valamit. Ha eddig habzsoltál, akkor most kicsit fogd vissza magad, egy gyümölcssaláta vagy turmix, finom mézes teával,pirítóssal, esetleg keksszel hidd el, mindennél jobban fog esni! Ha eddig nem ettél semmit, akkor is a fönti étrendet javasolnám,hogy ne terheld meg a gyomrodat hirtelen, különben a maradék napjaidat könnyen a wc-n töltheted és ugye nem ez a cél. Ha az egész napodat sikerült így eltöltened, talán már emberi kommunikáció is kialakult közted meg a családtagjaid között. Persze lehet, hogy ez még nem a jéghegy csúcsa, de valahol el kell kezdeni. Este kilenckor legkésőbb bújj ágyba. Tudom, hogy kattogni fog az agyad és talán sírni is fogsz, a lényeg hogy feldolgozd bármiről is legyen szó, hagyd hogy fájjon, reggelre jobb lesz. Igyekezz azért nem tudatosan visszafelé nézni, még ha nehéz is, szép dolgokra gondolva elaludni még ha hihetetlenül is hangzik.
Ötödik nap. Ne feledd ez még mindig a gyász, nem kell magadra erőltetned semmit amit nem szeretnél! A kedved még -attól függően mi küldött padlóra- akár hónapokig is ingadozhat, de az első hét a neheze. Ma sem kell még egetrengető dolgokat tenned. Reggel kezdheted megint egy kellemes fürdéssel, az feltölt és jól esik majd. Utána nézz szét magad körül! Tegyél rendet, pakolássz, dobáld ki a fölös dolgaidat, teregess,mosogass, vidd ki a szemetet!  Mindezalatt bátran hallgass zenét, egyetlen szabály, hogy ne szenvedőset! Ha rendet raktál, állj neki valami másnak. A mai nap szabálya: Ne légy tétlen! Vidd le sétálni a kutyát, ha szeretsz rajzolni, festeni, akkor csináld azt, ha játszol valami virtuális szörnyűségen, hát tessék! Délután ha a család egészben otthon van, lehetőleg vegyülj. Nyilván eddig sem vontad ki magad teljes mértékben, de most érdeklődj, hogy telt a napjuk, próbálj beszélgetni vagy csak legyél ott közöttük! Ma is áll, hogy időben feküdj le! Hatodik, azaz utolsó előtti nap: Rendben, elég sok minden volt és történt, de figyelj! Ez az utolsó olyan egész teljes napod, amikor sajnálhatod magadat, úgyhogy adj bele mindent, illetve adj ki magadból mindent -képletesen-! Még utoljára jöhetnek a sírós zenék, a szörnyű filmek és a mindenféle emlékek tömkelege, sőt, ha van olyan nagyon közeli barátod akinek szívesen elsírnád az egészet akkor hajrá, UTOLSÓ ilyen egész napod, holnap már sokkal nagyobb ugrás vár rád, úgyhogy használd ki és ürítsd ki a poharadat! Ha teli van a poharad sárral, nem tudsz narancslevet önteni a helyére, vagy maximum rálocsolhatod, de hidd el nem lesz az igazi! Úgyhogy gyerünk, öblítsd el rendesen azt a poharat, ne maradjon benne sár! Mindemellett ma is időben feküdj le!
Hetedik nap: Fürödj meg, öltözz fel kényelmes ruhába, dobj be valami reggelit, aztán indulj el valamerre sétálni. Nem kell végigjárnod az El Camino-t, de egy fél óra séta jót fog tenni! Ha csak a boltig mész, veszel valami finomat és vissza az is jó, de minimum harminc percet tessék levegőzni! Ha van udvarotok, akkor oda is kiülhetsz, sőt bicajozhatsz is ha van kedved a lényeg a levegő!Ha ezzel megvagy akkor következő lépésként kérdezd meg magadtól mit csinálnál szívesen és tedd azt (visszavonulni az önsajnálatba nem ér!)! Ha semmi nem jut eszedbe, keress egy könnyű de finom receptet és láss neki, mindenképpen jó móka lesz és utána sem unatkozol, lévén mosogatás stb, ráadásul még eszel is rendes főtt ételt! Jöhet a tv nézés, a kedvenc könyved az otthoni mackónacid és minden egyéb kellemetes dolog, füstölők és miegymás!  Ha olyan alkat vagy tegyél be egy zumba dvd-t, vagy keress rá a neten valami táncra, amit otthon is tudsz csinálni! Egy óra intenzív mozgás felfrissít, jót tesz a vérkeringésnek boldogsághormont szabadít fel és meglátod amilyen nehezen veszed rá magad, annyira nehezen hagyod majd abba! Este időben feküdj le aludni!
Mindeközben jól tudom, hogy mind a hét nap alatt jár az agyad és szeretnél visszasüppedni, de nem lehet! Miután a hét nap eltelik tovább kell lépned. Ez nem azt jelenti,hogy úgy kell tenned mintha minden oké lenne, de lépéseket kell tenned előrefelé, távolodva a rossztól, ha túl sokáig álldogálsz a törött vázád fölött és siratod, csak magadnak okozol fájdalmat, de nem fog tőle újra összeállni! Egy hét után újra emberek közé kell menned, legyél a közeli barátaiddal, azokkal akikkel annyit hülyéskedtek, nevess sokat és őszintén, csinálj minél több programot, ne unatkozz és ne legyen időd agyalni sem! Fektess több energiát a tanulásba, szörnyen hangzik, de inkább lógj Mária Teréziával, mint csücsülj az önsajnálatban! ;)

Egyébként általánosan, ha éppen nem ért semmi eget rengetően rossz dolog, akkor az egy napos szabállyal elég jól el lehet lavírozni. Másik fontos, hogy légy tisztában önmagaddal és az értékeiddel. Tudd a hibáidat is, amin tudsz változtass, amin nem, fogadd el! Hangsúlyozd a jó tulajdonságaidat, mind kívül mind belül, arra koncentrálj ami van! Légy nyitott és őszinte, bátran legyél önmagad, akkor is ha mások furcsállják! Egy őszinte mosoly mindenkire hatással van! Ne félj mosolyogni, kezdeményezni! Legyél őszinte és tapintatos mind magaddal mind másokkal. Ami pedig a legfontosabb, merj hibázni! Ha nem félsz a hibáktól, akkor merni fogsz cselekedni és hidd el, mindenből csak tanulhatsz!
"Semmi sem bonyolult annyira,hogy ráparázz..!"
 Ha eleinte nehezen megy ennyi mindenre odafigyelni, egyrészt csak lazulj bele, másrészt van egy kis trükköm, amit most még így a végére megosztok veletek. A neve: Mosolykarkötő. Lényegében bármilyen madzag, gumi,gyöngy,damil,vonal stb lehet, lényeg, hogy a csuklódon hordd és láthatóan, szóval ne húzd rá a pulcsidat például, ha ilyen van, rakd pulcsin kívülre. Nagyon egyszerű szabály tartozik hozzá: Valahányszor ránézel, akár direkt akár véletlenül, mosolyognod kell! Ha épp dolgozatot írsz és közben látod meg, vagy ütöd a klaviatúrát, mint most én, nézz rá és kezdj el mosolyogni! Ennyi a titok, meglátod milyen sokat számít egy mosoly!
[Harmadikos koromban így festett az én ősziinte mosolyom, tőlem nektek szeretettel (: ] :

Semmi fontos

Első alkalom, mióta kis blogomat üzemeltetem,hogy sima sablon témája lett. Mindig gondosan magam készítettem a dizájnjait, kedvem is volt hozzá és otthonosabban mozogtam abban a világban amit teljes mértékben én építettem. Időhiány meg sokminden miatt, most egy ideig mégis így hagyom. Tudom, szöges ellentéte vidám rózsaszín elődjének, de nekem most kicsit jól esik így.
Annyi mindent írnék most, amiből senki egy muukot sem értene meg, de nincs időm. 7percem van, aztán indulok.. Ohh már csak 6. Este, ha hazaérek írok. Pár napot úgyis itthon töltök valószínűleg.
Jó szokásom betegen is emberek közé járni, mert meggyőződésem,hogy gyorsabban gyógyulok ha nem kezelem magamat beteg emberként, olyankor sokkal jobban bele lehet csúszi egy-egy megfázásba stb, ha csak otthon fetrengesz. A baj az, hogy ezt tavaj valamiért kifejtettem az osztályfőnökömnek, aki nem értékelte annyira, hogy bejárok fertőzni a népeket, ki ért ezt?! Nem mintha olyan gyakran tenném,amit mások szeretnének (de a kelleténél gyakrabban.. helyzetfüggő), de egy kis pihire nem mondok nemet, illetve nem is tudom, holnap doktorbácsi és meglátjuk. Ma meg szaladok suliba, mert 13tól próbálunk, aztán 16tól bemutatjuk,hogy hol tartunk a darabbal.. Nekem speciel fogalmam sincs a sok változtatás közepette, igen elveszve érzem magam. Mennyi mindent írtam! És van még egy percem! Nem tudom, írtam e mostanában ilyen semmitmondó, személyes jellegű valamit, vagy egyátalán erre a blogra írtam e valah ilyesmit, de ez most jól esett! Új külső, újfajta bejegyzés.. Nos, ha hazaérek írok még mindenképpen, mert annyiminden kavarok a buksimban, aztán ki tudja, lehet elfelejtem..! Időlimit van, mennem kell, szép napot!