Szintén régebbi. Ez egy ilyen nap, régen frissült a blog, pedig művel születtek.

Nem tudok megjegyezni dátumokat és neveket.A Bélák, Katik és Viktorok egybefolynak, csak az impulzus marad meg. A rezgés. Hogy a szeme barna és mosolyog, akkor is ha az ajkai lefelé görbülnek, hogy mentol és cigaretta szag furcsa keveréke vette körül, hogy fülledt tömegben pillantottam meg először. Szavak, amik megindítottak,megleptek vagy nevetésre késztettek. A hiány, amit maga után hagyott. Kéznyomok, halvány cipőminta lelkem porában.
Ilyen minta vagy Te is. Egy olyan mélyre beivódott minta, amit a felejtés szele nem fú szét, bármennyire is vágyom rá. Most bízva bízom, ez végleg széttipor. Ha kiírlak magamból eltűnsz. Eltűnsz annak lenni, akinek teremtettelek. Mert én voltam. Én generáltam. Tökéletesen illesztettem az áramköröket, hogy megszülethess. Te. A tökély. Azt hittem levetkőztettelek, benéztem minden álcád mögé és alattuk megtaláltalak Téged. Ha tényleg így van, félek, rettegek, mert akkor számomra nincs remény. Most azt kell hinnem, éreznem, vallanom, skandálnom, mint imát, vagy varázsigét, hogy csupán újabb jelmezt pakoltam Rád. Befedtem lényed nem tetsző részeit és így hívtalak életre. Egy kerge passzió, nem több a részemről. Ennyi vagy.  Írnom kell, az utolsó fekete tintapatront is kifacsarni magamból, ami bennem te vagy. Már nem szeretlek és nem hiányzol. Az az én és az a te hiányzik akik voltunk, de talán azok még jobban akik lehettünk volna. Ha érteném, már nem így állna a helyzet. Kapálódzok, hogy megszűnni lássalak és érezzelek. Csak áramszünetek vannak, végleg nem zárnak még áramköreid az én trafómban. Ideje lenne.
Nem tudok megjegyezni dátumokat és neveket.A Bélák, Katik és Viktorok egybefolynak, csak az impulzus marad meg. A rezgés. Hogy a szeme barna és zokogott, akkor is ha az ajkai felfelé görbülnek, hogy mentol és cigaretta szag furcsa keveréke vette körül, hogy hűvös magányban pillantottam meg először. Szavak, amik megindítottak,megleptek vagy megértésre késztettek. A számtalan emlék, üres terek, kávézók, hinták amiket maga után hagyott. Kéznyomok, halvány cipőminta lelkem porában.

Régebbi nem rímelős. Csak érzések. Voltak.

Járhatok két utat, egyszerre csak másképp?
Otthagytam a lábnyomom az egyiken, hogy megtalálj,
ha felébredsz.
Közben elindultam egy másikon, ha örökre aludnál.
Csak azt nem tudom, a két út között a szívem hol maradt.
Meghalt vagy kettészakadt..
Ha kettévált a nagyobb fele melyik utat választotta.
Nem érzem. Néha nem érzek semmit.
Így normális?
Máskor szeretek.

Valaki megmondhatná mit tegyek!
Valaki megmondhatná kit szeressek!
Valaki megmondhatná hogy szeressek!
Valaki megtaníthatná a jót jobban.
Valaki megtaníthatna Téged nem.

Kettészeretek. A szívem nélkülem indult és nem tudom hová érkezett.
Remélem önmagával találkozik valahol és újra eggyé olvad.
Szólj ha odaért hozzád!
És írd alá!
Írd meg, hová mehetek érte!
 Már nagyon hiányzik!