Esik az eső... azt akarom, hogy ne álljon el!! Legalább holnap essen még, szeretném látni, hogyan zokognak a felhők, érezni akarom a bőrömön a könnyeiket, be akarom szívni fájdalmuk illatát! Érezni, hogy nem vagyok egyedül, hogy legalább ezek a szikrányi érzések megmaradtak nekem, hogy legalább ők velem zokognak, előlük nem kell elbújtatnom a könnyeimet, sőt ők maguk megteszik nekem azt a szívességet, hogy elrejtsenek. Amúgy sem venné észre senki, én láthatatlan vagyok, azt hiszem mindig is az voltam...Valaki akit látnak, de mégsem... Mint egy ablak, látjuk, de tulajdonképpen nem maga az ablak érdekel, hanem ami mögötte van, egyszerűen átnézünk rajta és mi nem is látunk mást csak amit mutat. Azt hiszem ilyen vagyok én is: egy megrepedt, törött ablak, aki csak azért nem hullott még szilánkonként a földre, mert reménykedik benne, hogy létezik valahol valaki, aki képes megérteni őt. Nem bánok jól a szavakkal, nem tudok beszélni az érzéseimről, gyakran még én sem értem őket, de, ha mégis meg akarnék szólalni, az évek elfojtott könnyei visszafordíthatatlanul előtörnének, és azt nem akarom. Félek nem létezik olyan ember, aki szavak nélkül is képes megérteni...Néha csak azt szeretném, ha valaki önzetlenül, szánalom, lenézés, és hátsó szándék nélkül egyszerűen csak megölelne, és hagyná, hogy sírjak. Nem kérdezne, nem vigasztalna, egyszerűen csak megölelne, és éreztetné, hogy nem vagyok teher. Fájnak már azok a repedések, de nem törhetek össze, annyian vannak, akiknek még meg kell mutatnom, a napsütötte tájat az ablak másik oldalán, és meg is szeretném mutatni, látni akarom, hogy boldogok. Érezni, ha csak egészen parányit is de részem van ebben a boldogságban, hogy én is hozzásegítettem őket ehhez, akkor is, ha aztán elfeledkeznek rólam, és csak a tájat nézik. Önző vagyok! Önző, mert képes lennék könnyre fakasztani a felhőket egyedül saját magam miatt. Önző vagyok, mert szeretném, ha szeretnének, de nem merem kimondani. Önző vagyok, mert törött ablakként, nem hagyom, hogy kicseréljenek és nem vagyok hajlandó megválni a hibáimtól. Önző vagyok, bár nem mondja senki, de én tudom, hogy csak idő kérdése, hogy ők is észrevegyék.. Nem vagyok több csak egy törött, ütött-kopott, maszatos ablak, aki beleszeretett az esőbe..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése