Ablakokat nyitogatok betűkkel meg képekkel is olykor, a magam és -remélem- mások örömére is (:
2011. augusztus 10., szerda
(Nem vagyok szerelmes (!!!), egy bizonyos emberke számára íródott, aki reménytelenül szerelmes, úgyhogy ím' tőlem neki, szeretettel, sok kitartást !! (: ) Szeretlek valamiért...
Szeretlek valamiért... Igen így van és bár ne lenne...Ha tudnám mi az...Ha tudnám hogy a szemed, soha többé nem néznék bele, ha a hajad miatt, sapkát adnék rá, ha a hangod, hát megkérnélek ne szólj többé! Ha viszont nem látlak, nem hallak, nem érzem illatod, csak még jobban hiányzol. Ha velem vagy minden jó.., de akkor csak újra jobban és jobban szeretlek, aztán eltűnsz és hiányzol és fájsz és nem múlik... nem múlsz bennem, nem oldódsz fel lelkemben, valami egész, valami tömény, valami koncentrált esszencia ott él bennem belőled, egy halhatatlan részed, egy láng, egy fény, egy árnyék, egy mosoly, egy szempár, egy illat, egy "Szia!", egy "Viszlát!". Valami Te. Nem kívánom neked, hogy átéld mindezt, mert egyszerre szenvedni és szeretni, akarni és nem akarni, kapaszkodni és eltaszítani túl ambivalens érzelmek a te tiszta lelkednek! Te szétszakadnál, te beleőrülnél, te nem értenéd, te menekülni próbálnál, te szenvednél. Túl törékeny vagy, törékeny nekem, egy porcelánjáték, egy kincs, amit nem érinthetek, mert elégsz, mert összetörsz, mert szétszakadsz. Ahogy te bennem nem oldódsz, én úgy nem oldódnék fel tebenned, teherként nehezülnék mellkasodra, kellemesen elfészkelném magam gondolataid között és én válnék a legkínzóbb, a legvágyottabb, legmegfoghatatlanabb gondolatoddá. Mert magam sem tudom, mit mikor és miért. Mert az, aki voltam...nem vagyok és nem leszek soha már, se benned, se bennem, se másban...Mert beleszeretek a múló pillanatokba, mert feloldódom bennük, a pillanatokban és mikor múlnak múlok én is, múlik lelkemnek egy darabja, egy szilánkja mely eggyé vált a pillanattal és összetörik és fáj és zokog, siratja a pillanatot, siratja önmagát...Megpihen aztán tovább kergetőzik az idővel, belefárad, majd újra kezdi...Újra kezdem én is fáradhatatlanul, újra és újra rendíthetetlenül,fáradhatatlanul, tudod, azért, mert szeretlek....Szeretlek valamiért...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése