Szivárvány

Egy kutya vagyok, ki nem lát színeket
fekete-fehérben nézem a képeket.
Nem táthatom én a kék eget,
nem láthatom a barna kenyeret.
Az árokban fekszem, gyűlnek a fellegek,
sokáig várok, az eső elered.
Világosság önti el a világot,
a nap egy felhő mögül kimászott.
Nem törődöm vele, csak az esőt nézem,
majd megjelenik a szivárvány az égen.
Látom az égen a tarka hidat,
Sárgát, kéket, zöldet, pirosat.
Értetlenül nézem elég sokáig,
egy idő után lassan eltűnik.
Sietek elmesélem a többieknek, 
ám ők pimaszul kinevetnek.
Hiába mesélem, hiszen ők nem látták,
nem érthetik meg az égi csodát.
Csak egy kutya vagyok, ki látja a színeket,
tarkán látom én a képeket.
Láthatom én a kék eget,
látom a barna kenyeret.
Csak egy kutya vagyok, ki a szivárványt látta,
s ezért kinevette minden társa.