Egy kis idő cincálgatás, boncolgatás

Amikor egész éjjel fenn vagyok és nem fekszem le aludni, akkor olyan, mintha a holnap is még ma lenne. Mintha a ma még tegnap lenne. Ha hétfőn ébren maradok, éjfél után olyan érzésem van mintha még mindig hétfő volna, pedig már kedd. Ha sohase aludnék az egész élet egy hosszú ma lenne. Ha mindig ma lenne, akkor mindent csak ma tehetnék meg. Nem halogathatnék, hiszen nem is lenne holnap. Tulajdonképpen úgy is vehetnénk, hogy az élet egyetlen hosszú nap és az éjszakák benne az órák. Egyetlen végtelennek tetsző napig élni itt a Földön, aztán tovább sétálni... Mennyi mindent meg kéne tenni, amit a nem létező "holnapra" testálunk, pedig csak ma van. Holnap nem tudhatjuk mi lesz. Azt sem, hogy lesz e egyáltalán. Ma megtehetem. A holnap túl bizonytalan ahhoz, hogy légvárakat építsünk rá. Mi mindent másképp tennének az emberek, ha eszerint énének és cselekednének... Egyszerűbb lenne vajon az élet akkor...?