Azt mondják..

Azt mondják, már más ember vagy,
hogy nem érted a "sziát", csak a "viszlát"-okat.
Hogy míg régen macskád volt, ma kutyát tartasz
és nem eszed már a kedvenc chipsedet.
Elfelejtetted ki szeret és mi a fontos.
Azt mondják a világ, amiben élsz most,
nem a miénk. Mármint nem a tiéd
meg az enyém
és tudom, hogy az élet kemény,
de nem hittem, hogy máris beletörsz.
Már nem gyötörsz és nem riadok fel
éjjelente, téged keresve, mert 
álmomban láttalak.
Már nem kergetem az illatod 
a metrón, ha mellém talál ülni 
és nem kereslek, de nem is bántalak. 
Azt mondják, hogy szarul nézel ki,
én meg egyre jobban, persze
mindezt csak szóban. Odabent
azt gondolják valamennyien
"Nézd meg, a két szerencsétlent!".
Jókat nevetek ilyenkor, mert tudom,
csak arról van szó, hogy senki nem lát
úgy minket, mint mi láttuk egymást.
Azt mondják, be kéne fejeznem,
elfogadnom, hogy veled nem
és élni tovább, nem egyedül, de nélküled. 
Csakhogy a kettő ugyanaz, 
de nem értik meg.