 |
Mint egy amerikai film, kócos, esetlen főhősnője, aki végül a legjobb,legrendesebb,leghelyesebb,legkapósabb és legpénzesebb pasit szelídíti meg magának. Mindeközben persze a kisujját sem mozdítja, sőt, valószínűleg a csábításban elkövethető hibák mindegyikére hoz példát, a körülbelül 60-80 perces játékidő alatt. A moziban ülők nevetnek és sírnak a főhősökkel aztán langy elégedettséggel hagyják el a termet, néhány szentimentális pillantást vetve még a vászonra, ami az imént titkon dédelgetett romantikus vágyaikat vetítette.
Minden reggel elhatározom, hogy "ma csinos leszek, nőies és még ki is sminkelem magam", aztán eltugyizom és éppen csak annyira marad időm, hogy magamra kapjam a kényelmes melegítőm és copfba fogjam a hajam, aztán futok. Hajnaltól reggelig, a két órás úton a város felé, igyekszem vidám, pozitív energiákat sugározó zenékkel bombázni a dobhártyámat, közben a mozifilmekhez hasonló romantikus képzelgésekkel ütöm el az időm, ami valószerűtlenül idült kifejezést fest az arcomra, a 6:14es vonaton zötyögve. (Hát még ha furcsálló tekintetek valamelyikének tulajdonosa csak sejtené, hogy 4 órakor csörgött az ébresztőm és nem élek drogokkal!)
Ám az én filmem még csak a bevezető 20 percnél tart, mikor megismerjük az esetlen, kissé slampos szerencsétlen, jó szándékú de túl őszinte csupahiba főhősnőt, aki kis ráfordítással természetesen bombázó és tulajdonképpen egészen talpraesett és valamiben talán mg kiaknázatlan tehetséggel is rendelkezik, de ezt csak sejtheti a néző. Szeretem azt hinni, hogy ez még csak az első 20perc, a bevezetés.
Most jön majd a magabiztos, talán kicsit túl magabiztos, elérhetetlen macsó, a kellemes kis feszültségek, majd lassú vonzalom alakul, töketlenkednek, hibát-hibára halmoznak, ezt követi egy rövid romantikus idill. A főhősnő önértékelése dimenziókkal megugrik, közben talán egész élete pozitív irányt vesz, saját lábára áll. Végül jön a bonyodalom a szenvedős konfliktusos maximum 15perc a film vége előtt, ami természetesen egy romantikus végkifejlet és annak folytatása a vásznon túl.
Azt hiszem ilyen felfogással könnyebb átvészelni a nehéz időszakokat, hiszen ez csak átmeneti és a végkifejlet a lényeg, de minden élmény szükséges és meghatározó. Minél több jeleneted van, annál nagyobb a gázsi (ez jelen esetben élettapasztalat), szóval értékeld életed minden másodpercét, hidd el, minden éppen úgy tökéletes ahogy van, visszanézve a az egészet megérted mire, miért volt szükség. Tudod: "Élvezd!"
Ha te filmben nézed az életed, vajon hol tartasz éppen?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése