Télben

Ezen a színpadon, melyen meztelenül állok,
mennyi szép, csúnya, kedves és álnok
karakter meg szerep,
hirtelen azt sem tudom, melyik legyek!

Elindulnak belőlem a szörnyek és az angyalok,
és én még mindig nem tudom: Melyik, melyik
vagyok?

Megyek az utcán esik a hó,
köztereken, fapadokon mennyi csavargó!
Csak gyalogolok tovább, tovább...
nem figyelek terád, terád...

Ha fázol,ha éhes vagy, ha kérsz egy ölelést,
kemény a pajzsom, nyomor nem üt rajta rést!

Nem sejtettem, egyszer rám kerül
e kínok nyűtt jelmeze,
noha sohasem tudhattam,
az Isten épp' szeret-e.

"Egy kevés aprót zsömlére meg vízre,
legyen szíves,
nekem és a kutyámnak, mert tetszik tudni
ő is éhes!"