"Mindent utálok benned. Miért szeretlek mégis?"

Hihetetlenül megtetszett a címben olvasható idézet, annyira jó!! Most épp nem aktuális, de annyira igaz, nagyon megfogott!! Amúgy a sínekről és a vágányokról gondolkodtam mostanában....
Egyensúlyozgattam Százhalombatta vonatállomásán a síneken..Valahol magas és tényleg vigyáznod kell, hogy ne ess le, de itt-ott a sín és a föld egymagasan van, akkor sem eshetsz el ha elkalandozol és nem nézel a lábad elé.. A játéknak ott már nincs értelme, nincs izgalom, nincs egyensúly, nincs semmi.
Máskor elindulsz egy sínen és azt hiszed, tudod hol fogsz kikötni, aztán a tikkasztó napsütésben egyszercsak összefutnak a vágányok, aztán megint külön irányban haladnak tovább, a döntés pedig a tiéd, melyiket követed..... Jó volna tudni, melyiken érdemes továbbhaladni!