Ébredés
Azt hitte megerőszakolhatja a sorsot,
bűntetlenül élve a kéjnek,
hogy kezében tart egy egész világot,
de a napfény véget vetett az éjnek.
Egyedül rója az utcákat ismét,
reményt keres a hajnalban,
de az hideg, dermedt, fáradt...
A kudarcnak vekker hangja van.
Az utca ismerős, de a név idegen,
most napjainak romjai alatt
kutat emlékek után, hidegen
tekintve arra, mi maradt:
Olcsó albérletében, rossz nyílászárók
okozta huzat-ének, radiátor csobogás,
a sarokban egy Mari nevű kaszáspók,
a többi már csak locsogás...!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése