Öngyújtó, szikra. A cigarettám ég. Mélyet szívok bele, egyre feljebb ég a papír és egyre több körülöttem a dohányszagú füst. Ha végigégett elnyomom -jó esetben- egy közeli kukába dobom.
Aztán előveszem a következő szálat és elölről kezdem. Ugyanazok a rutinszerű mozdulatok, csak egy másik szál cigi. Hajszálra ugyanolyan mint az elődje, ugyanolyan elnyűtt csikk lesz a végén. Eldobom.
Néha másképpen gyújtom meg a szálat, vagy mást kérek meg gyújtsa meg nekem. Másképpen tartom, másképpen fújom ki a füstöt..... A cigi nem változik. Hajszálra ugyanaz a sztenderd cigaretta lesz, s ha másképpen is szívom, csak azon változtat, mennyi idő alatt ég el a szál és ez idő alatt mennyi kátrány jut a tüdőmbe. Ennyiben dönthetek én. A vége mindig ugyanaz. Nem látok a füsttől, marja a szememet, könnyezem és mert ennyi rosszal jár megint eldobom a csikket. Éppen azt, amit megint próbáltam "okosabban" elszívni. Hiába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése